Hírhedt, hogy a japánok mennyire nem beszélnek jól angolul. Erről rengeteg helyen beszámolnak, pl. Hidasi Judit Na és hogy tetszik Japán? című könyvében is van egy anekdota, miszerint hiába beszélt japánul a boltban, rettegve elhátráltak tőle az eladók, hogy küldenek valakit, aki beszél angolul, aztán mikor megunta a várakozást, kiment a boltból. Lehet, hogy nem pont így írta, de ez volt a lényeg. Meg hogy vonatjegyet egy idő után már úgy vett, hogy ne látszódjon az arca, akkor simán kiszolgálták, viszont ha meglátták, hogy külföldi, lefagytak és elmenekültek, míg oda tudtak tuszkolni valakit, aki tudott kicsit angolul.

 

Itt egy vicces videó kicsit japánul és angolul tudóknak (sajnos csak Facebook-oldalként van fent), én sírtam a nevetéstől tőle.

Nem az ő hibájuk, az oktatási rendszer nem jó. Vettem már százjenesben japánoknak szóló angolkönyvet, ahol az összes angol szó kiejtése katakanával volt átírva, vagyis japánosítva volt. Ez olyan, mint amikor mi írjuk le magyarosan az angol szavakat – hasonlít, de egy anyanyelvinek nem könnyű megérteni. Ez és az, hogy az alap hangkészletük jóval kisebb, mint az angoloké vagy a miénk, már megmagyarázza a kiejtésüket. Emellett az iskolában állítólag nem magyaráznak nyelvtant, csak kérdéseket és válaszokat magolnak be, és a vizsgákon is ez a módszer.

 

 

Plusz mivel ők szigetország (akik ráadásul kb.150 évig elzárkóztak a világtól), nagyon sokáig nem voltak rászorulva, hogy idegen nyelveket tanuljanak, sokan úgy érzik, hogy annyira más az angol, hogy az megtanulhatatlan. Kicsit büszkék is rá, hogy nem tudnak megtanulni – ez bizonyítja, hogy a japán és a japán személyiség mennyire különleges, vagy legalábbis különböző.

Turistaként Japánban az ember a híresebb helyeken bele szokott futni kisiskolás csoportokba, akiknek az a feladatuk, hogy három dolgot megkérdezzenek a külföldiektől (mi a neve, honnan jött, mit csinál). Ha mosolyogsz és egy kisdiák oda mer menni hozzád, hamarosan öt-hat sorban áll ezekkel a kérdésekkel. Volt már, hogy tinik odaköszöntek, hogy Hello, és mikor visszaköszöntem, teljesen odáig voltak. (Persze Tokió egy más világ. Tavaly tűnt fel, hogy sokkal több külföldi van, mint akár három éve. Rengeteg! A metróban és vasútállomásokon minden ki van írva angolul, de a közlekedési táblákon is sokszor.)

Ennyi a sztereotípia. Emellett azonban rengetegen vannak, akik éltek/tanultak külföldön és kitűnő az angoljuk. Közép-és felsővezetők biztos, hogy tudnak angolul.

Emlékszem, néhány éve már megjelent a riadalom a japán japántanárok körében, akkor kezdődött ugyanis a trend, hogy a nagyobb japán cégeknél, amik világszerte szállítanak/üzletelnek, a hivatalos nyelv az angol legyen. És akkor nem kell majd a külföldieknek japánul tanulni…! És akkor elveszítik a munkájukat…! Szerencsére még ha így is lesz, a globális anime-őrület megóvja őket a munkanélküliségtől.

Az én tapasztalatom: az ideérkező mérnökök nagy része alapfokon elkommunikál angolul, a szakszavakat és alapszavakat ismerik, a többit kézzel-lábbal megoldják. Sok mindent –sokszor szinte mindent!- megértenek, csak beszélni nem szeretnek. Éppen ezért főleg magasabb beosztásúaknál nehéz, hogy kitaláljuk, mit szeretnének: ha fordítanánk vagy ha gyakorolhatnának angolul. Ha azt mondjuk, szóljanak, ha valamit nem értenek, nem szólnak. Ha elkezdem lefordítani, lassabb a kommunikáció. Gyárban a körbevezetést általában angolul végighallgatják, japánul kérdeznek. Írásban általában a sales-esek kommunikálnak, ők nagyon ügyesek. Néha, ha valamit részletesebben kell elmagyarázni, vagy fontos, hogy ne legyen félreértés, japánul írnak és akkor azt lefordítom.

Japánban az első kiküldetéskor a sales-esük kiválóan beszélt angolul, annak ellenére, hogy nem élt külföldön. Le voltam nyűgözve. Egy másik japán beszállító európai irodájában is egy volt angoltanár hölgy a sales-es, az ő angolja is tökéletes. A harmadik kiküldetéskor volt egy japán tolmácsunk, ő szépművészeti egyetemet végzett és Amerikában élt pár évet, szóval ő is nagyon ügyes volt.

Persze vannak, akik egy szót sem beszélnek. Ri-chan, aki a másik üzemben dolgozik, volt megáldva nemrég két fiatal mérnökkel, akik egy szót sem beszéltek angolul. Annyira nem, hogy a hoteljükben, bár lent volt egy nagyon jó étterem, nem tudtak rendelni maguknak, mindig Ri-chan fordította le az étlapot a munkahelyen, kiválasztották, mit ennének, és ő megrendelte nekik előre.

A harmadik kiküldetéskor egy vacsorán két fiatal mérnök mellett ültem, akik szintén nem tudtak angolul. Annyira boldogok voltak, hogy japánul beszélnek és egy külföldi megérti őket! Na jó, már nem voltak szomjasak sem. :)

Általánosságban: nagyon örülnek, hogy itt vagyunk, és kényelmesebb nekik japánul beszélni. Meg persze a magyar mérnökök között is sokan vannak, akik németül tudnak, angolul nem, nekik is egyszerűbb.

 Még nem írt senki ezzel a cikkel kapcsolatban.
Ha szeretnél hozzászólni, akkor jelentkezz be vagy regisztrálj.
Szólj hozzá! (eddig 0 bejegyzés)
Ki van on-line?
Oldalainkat 63 vendég böngészi
Fórum legfrissebb
téma: Cikkeinkről - írta: phorvath, 16.02.16.
téma: Cikkeinkről - írta: Shinria, 16.01.05.
téma: Cikkeinkről - írta: phorvath, 15.12.23.
téma: Cikkeinkről - írta: Isaura, 15.06.30.
Linkek